Sziasztok! Muszáj magamból kiadni és valószínűleg sokan nem fogják megérteni (kérem ők ne rúgjanak belém), de utálok itthon lenni. 
4 hónapos a babám, akit nagyon szeretek, de számomra minden nap kínszenvedés, mintha börtönben lennék. Tudom, meg tudtam, hogy ha babát vállalok megváltozik az életem és háttérbe szorul minden más, ami eddig fontos volt nekem, de most hogy ezt meg is tapasztaltam, úgy érzem fuldoklok. Teherként élem meg, hogy reggeltől estig szórakoztatom a babát (a férjem csak estétől tud besegíteni) és babó napközben csak rajtam vagy ölben alszik el, éjjel pedig jópárszor ébred, segítségünk nincs. Sokszor gondolok a korábbi életemre, a munkámra, a barátaimra, kollégáimra…
4 hónapos a babám, akit nagyon szeretek, de számomra minden nap kínszenvedés, mintha börtönben lennék. Tudom, meg tudtam, hogy ha babát vállalok megváltozik az életem és háttérbe szorul minden más, ami eddig fontos volt nekem, de most hogy ezt meg is tapasztaltam, úgy érzem fuldoklok. Teherként élem meg, hogy reggeltől estig szórakoztatom a babát (a férjem csak estétől tud besegíteni) és babó napközben csak rajtam vagy ölben alszik el, éjjel pedig jópárszor ébred, segítségünk nincs. Sokszor gondolok a korábbi életemre, a munkámra, a barátaimra, kollégáimra…Gondolom ez nem egy természetes/normális érzés, amit érzek és nem tudom hogy keveredhetnék ki ebből. És sokszor olvasom, hogy „ez az életed legcsodálatosabb időszaka”, „soha nem tér vissza” stb. Gondolom retrospektív majd én is így fogok érezni évek múlva, de most nagyon nem ezt érzem, nem tudom ezt megélni, csak túlélni. Minden héten számolom, hogy hány napot kell még az adott hétből túlélnünk.
Imádom a babócát, még a férjemre is csak 1-2 alkalommal hagytam rá, amikor orvoshoz kellett mennem és akkor is csak rá tudtam gondolni, viszont itthon ez a bezártság és összezártság, nagyon lehangol. Mit tehetnék? El fog ez múlni? Esetleg valamilyen segítő tanács? Köszönöm szépen!
Mit tehetnék? El fog ez múlni? Esetleg valamilyen segítő tanács? Köszönöm szépen!Te sem tudsz fogorvoshoz menni, ha nincs aki vigyázzon a gyerekre?
És direkt nem fodrászt, vagy futóedzést írtam. Pedig miért ne mehetnél el ezekre is, szabadon?
Az anyák sokszor még az igazán fontos
dolgokban is nagy szervezés árán tudnak magukról gondoskodni.
Kicsit olyan ez, mintha újra kamasz lennél, csak most a férjedtől kell elkéredzkedned otthonról. Vagy épp anyósodtól, ha ő az akire a gyerek bízható.
Mert nem, oda nem jöhet veled. Van ahová nem tudsz – urambocsá’ nem akarsz – babával, kisgyerekkel menni.
Mégis, ha nincs akire bízd a gyereket, akkor nem tudsz elmenni. Függsz másoktól. A programodat aszerint szervezed, hogy van-e segítséged.
És basszus, hogy kérni, könyörögni kell azért hogy olyan alap dolgokhoz juttasd magad, mint egy orvosi vizsgálat, kezelés.
Sőt, hogy le kell mondanod róla akár, ha nincs segítőd.
Fájdalmasan korlátozva lettél a szabadságodban, nem?
Benne vagy te is? 3 év szabadságvesztésre ítélt téged a gyerekvállalás?
Számomra annakidején ez volt az egyik legfájdalmasabb része az anyává válásnak, mert hatalmas volt a kontraszt:
24 éves vagyok. Egyik pillanatban még az egyetemen vagyok, ahol éjszakáig gyakorlok, és a hajnali villamossal megyek haza. Nem tartok otthon ételt, mert úgyis ott eszem, ahol épp vagyok. Azt csinálok, amit akarok, akkor, amikor akarok.
Egy év múlva pedig otthon vagyok az első közös lakásunkban, és próbálom abban a nyomorult autós hordozóban betenni a babát a fürdőszobába (alig férünk el), hogy hátha ha közben lát, akkor nem kezd el sírni, és gyorsan le tudok zuhanyozni.
Hihetetlenül szabadságszerető ember vagyok (azóta is, sőt), és hihetetlenül nagy gyász volt bennem az anyasággal járó szabadságvesztésem miatt. Nagyon radikálisnak éltem meg a váltást.
Azt gondolom, hogy elkerülhetetlenül nagyon lecsökken a szabadságunk azzal, hogy szülők leszünk, de van pár olyan dolog – elsősorban a fejünkben – ami tovább nehezíti ezt.
Vannak olyan korlátok, amik feleslegesek. Társadalmi konstrukció, tévhit, vagy félelmek miatt van ott.
Lehet, hogy sokkal szabadabb is tudnál lenni babával együtt, mint amilyennek pillanatnyilag érzed magad?
Az alábbi videóban a szabadság, szabadságvesztés, szabadságnyerés témáját járom körül.
Te is szenvedsz az elkéredzkedéstől, meg az olyan segítőkre való ráutaltságodtól, akit amúgy az ellenségednek sem kívánnál?
Mindenki akit szabadságvesztésre ítélt az anyasága:
Ez a videó neked szól!
0 hozzászólás